A mágneses terápia története

Az ókori egyiptomiak is ismerték a mágnesek erejét. A legenda szerint Kleopátra mágneses kővel a homlokán aludt, hogy megőrizze fiatalos megjelenését. Az indiai ősi hinduk úgy vélték, hogy a haldokló embernek testével északra és délre kell állnia (a feje északra mutat), hogy enyhítse fájdalmait és megkönnyítse távozását ebből az életből. 

A mágnes szó az ókori görögöktől származik. Úgy gondolják, hogy a Magnes lithos-ból származik, vagyis "kő Magnesiából" Görögország olyan területéről, amely mágneses tulajdonságokkal rendelkező vulkáni kőzeteiről volt ismert. Arisztotelész görög filozófus arról beszélt, hogy mágneseket használnak gyógykezelésként.

A mágneses terápia következő meghirdetője Paracelsus, 1493-ban Svájcban született orvos és alkimista volt. Ő volt az első, aki azt javasolta, hogy a betegségeket külső anyagok okozzák, nem pedig a test egyensúlyhiánya. Kén, higany és egyéb anyagok használatát javasolta a betegségek kezelésére. Paracelsusnak volt egy "életerő" fogalma a természetben és az emberi testben, amelyet archaeusnak (azaz "ősi") nevezett. A betegségeket úgy kezelte, hogy feltöltötte az archeuszt bizonyos gyógynövényekben és ételekben található energiával. A Paracelsus azt javasolta, hogy a beteg mágneseket használjon a test életerejének fellendítésére és befolyásolására a gyógyulási folyamat megkezdéséhez, a gyulladástól a hasmenésen át az epilepsziáig mindent kezelve.

1600-ban William Gilbert, az angol Erzsébet kiálynő udvari orvosa kiadta az első mágneses tudományos értekezést, a De Magnete-t. Ez a könyv összefoglalja a mágnességgel kapcsolatos ismereteket, megmutatva például, hogy az acél jobban bír mágneses töltéssel, mint a vas, és hogy különbség van a mágnesesség és az elektromosság között. Gilbert elsőként a Földet hatalmas mágnesként írta le, amelynek mágneses pólusai közel vannak a földrajzi északi és déli pólushoz. Megerősítette azt is, hogy a mészkő használata "hasznos lehet az emberi rendszer számos betegségében". 

Franz Anton Mesmer, a 18. századi matematikus és orvos doktori disszertációját a gravitációs mezők emberi egészségre gyakorolt hatásairól írta. Azt javasolta, hogy az univerzumban és a test belsejében is áramlik a mágneses energia. Mesmer azt gondolta, hogy a testnek mágneses pólusai vannak, és a betegséget az okozza, hogy ezek a pólusok elmozdulnak az univerzális mágneses áramlással egy vonalba. Kísérletezett mágnesek használatával a rohamok és egyéb állapotok kezelésére.

Mesmer azt állította, hogy érintéssel képes gyógyítani, saját mágnesességét alkalmazva, így befolyásolhatja a páciens testében a mágneses áramlást. Mesmer úgy vélte, hogy a mágnesesség közvetlenül kezelheti a mentális betegségeket, és közvetetten más betegségeket. Gyógyászként híres lett európai utazásai során, majd mágneses szalont nyitott Párizsban. Szalonjában a betegek vízzel töltött edényekben ültek, amelyek vas reszelőket és rudakat tartalmaztak. A betegek mágneses vizet öntöttek a betegség által érintett testrészeikre, és néha kezet fogva megkönnyítették a mágneses áramlást, mindezt zene és színes fények kíséretében. A betegek néha elájultak vagy görcsökbe estek, később azt állították, hogy "megbabonázzák" őket. 

Az 1800-as években Daniel Palmer megalapította az iowai Davenportban a Palmer Mágneses Gyógyító Iskoláját, amely masszázs technikákat, gerinc manipulációkat és a mágnesek használatát tanította gyógyító terápiaként - ez később a modern kiropraktikává fejlődött.

Az orvosi tankönyvek ebben az időben még tartalmazták a mágnességet és az elektromosságot, mint terápiás alternatívát a mentális rendellenességek és más állapotok kezelésében. Ajánlott volt görcsök, álmatlanság, migrén, fáradtság, ízületi gyulladás és fájdalom esetén. A mágneses terápia a második világháború után kedvezőtlen helyzetbe került az antibiotikumok és a biokémiai alapú orvoslás kifejlesztésével. 

Még nem lehet bizonyítani, hogy pontosan hogy a mágnes hogyan működik, mert a mágneses terápiáról nem sok tanulmány készült. A történelem mégis azt mutatja, hogy a mágneses terápia az emberi civilizáció kezdetétől fogva létezik, és mindenki számára világos, hogy egyetlen gyógymódnak sem lenne ilyen hihetetlen ereje, ha az előnyök a korai generációktól egészen a mai napig nem lennének érezhetők.